Tűzjelző rendszerek általános jellemzői
A tűzjelző rendszerek célja, hogy érzékeljék a tűzesetet, még lehetőleg a tűz keletkezésének korai szakaszában, és az információt, riasztást továbbítsák az illetékeseknek.
A tűzjelzés kiértékeléséért, valamint az egyes vezérlések aktiválásáért a tűzjelző központ felel. Működési elvük szerint két főbb típusú tűzjelző központ van, a hagyományos, illetve a címezhető, analóg tűzjelző központ.
Hagyományos tűzjelző központ:
A hagyományos tűzjelző központok esetén az érzékelők jelzőkörökön – ún. zónákon – keresztül csatlakoznak a központhoz és tűzjelzés esetén az egymással párhuzamosan kötött érzékelők egy jellemző ellenállásértéket kapcsolnak a jelzőkörre, így értesül a központ arról, hogy a jelzőkörön valamelyik eszköz tüzet érzékel. Ebből a működésből rögtön láthatóvá válik ezen rendszerek legnagyobb hátránya, miszerint nem azonosítható, hogy egy jelzőkörön melyik eszköz jelzett vagy hibásodott meg. Ez csak úgy lehetséges, ha egyenként megvizsgáljuk valamennyi eszköz LED-jét és amelyik jelzett az fog világítani. Ez a szemrevételezés csak addig lehetséges, amíg a tűzjelző központ riasztás állapotban van. Amennyiben hiba lép fel a jelzőkörön akkor valamennyi ahhoz csatlakoztatott eszköz kiesik a működésből. Éppen ezért a hagyományos elven működő központokat csak kisebb rendszerek esetén szokták alkalmazni.
Címezhető, analóg központok:
A címezhető, analóg tűzjelző központokhoz az egyes érzékelők ún. hurkokon keresztül csatlakoznak. Azért hívják az érzékelőkört huroknak, mert visszatér a központhoz, így egy tervrajzon huroknak látszik. A visszatérő hurkos rendszerek óriási előnye, hogy két irányból is képesek megtáplálni a hurokeszközöket, így egy esetleges hurok szakadás esetén egyetlen érzékelő sem esik ki az érzékelésből. Továbbá ezen az tápellátást biztosító vezetéken keresztül az egyes hurokeszközök a központtal kommunikálni képesek. Ehhez szükséges, hogy mindegyiknek külön címe legyen, melynek segítségével azonosítható, hogy melyik eszköz és honnan jelez. Így a tűzeset pontosan és egyértelműen lokalizálhatóvá válik.
Tápellátás és buszkommunikáció a hurkon keresztül 2 kábeléren
Hogy mitől analóg egy központ?
Első hallásra ez az elnevezés megtévesztő lehet, hiszen általában az analóg a régi elavult szokott lenni a digitális pedig a modern, új. Nos, hogy megértsük az elnevezést képzeljünk magunk elé egy hagyományos, kis- és nagymutatós órát és egy modern digitális óra kijelzőt. Ahogy a mutató mozognak az órán, úgy szép lassan minden létező értéket felvesznek a kijelzőn, míg a digitális órán csak az egész értékek változásait látjuk. Az analóg elnevezés tehát az érzékelő működésére utal. A buszon persze már egyáltalán nem biztos, hogy pillanatnyi analóg értékek milliárdjait utaznak, de erről majd később a hurokprotokoll kapcsán fogunk beszélni. A fontos, hogy a tűzjelző érzékelők folyamatosan küldenek aktuálisan mért értékeket a központ felé, ami ezeket az eredményeket kiértékeli és ha magasnak ítéli őket, akkor előriasztást vagy tüzet jelez. Ez egy újabb fontos rész, miszerint a tűzjelző központ hozza meg azt a döntést, hogy tűzjelzést ad. Ezért hívják a tűzjelző központot intelligensnek.
Tűzjelző rendszerek és a szigorú szabályozása
A tűzjelző rendszerekre jellemző még, hogy működésére szabvány által előírt szigorú szabályok vonatkoznak, Európában ez az EN54-es szabvány. Ennek egyik legfontosabb követelménye, hogy a 230V-os hálózati tápellátás kiesése esetén is tovább tudjon működni. Ezért szükséges a tűzjelző rendszerek esetén szünetmentes tápellátást biztosítani az eszközöknek. Valamint ezért szükséges mindig az adott rendszerre jellemző eszközök és azok darabszámaik, egymástól való távolságuk, alkalmazott hurok kábel stb. függvényében egyedi hurokkalkulációt elvégezni. Amennyiben nincsenek rendkívüli körülmények akkor egy „normál” tűzjelző rendszernek képesnek kell lennie 24 órán keresztül akkumulátorokról működnie, úgy, hogy ebből 30 percig riasztási körülmények vannak (szólnak a szirénák, villognak a fényjelzők, egyéb vezérlések aktiválódnak stb.). Jellemzően az egyes eszközöknek tűz esetén is működőképesnek kell maradnia legalább egy rövid meghatározott ideig, ezért a tűzjelző rendszerek kiépítésére, az alkalmazott részegységekre is vonatkoznak előírások. Pl. sziréna kábelezésnek tűzálló tartószerkezetre kell kerülnie és maga a kábel tűzálló kell, hogy legyen.
A tűzjelző rendszerek tipikus alkotóelemei
1. Kezdjük a pontszerű érzékelőkkel
Optikai érzékelő: A füstképződéssel járó tüzek ellen használható, a jellemző méretű füstszemcséken alapul az érzékelés. Az érzékelő kamra két oldalán található egy fényérzékeny és egy fényt emittáló elem. Normál esetben a fényérzékeny elem nem látja a fényforrás fényét, azonban, ha a kamrába kerül füst, akkor annak részecskéin megtörik a fény és így a fényérzékeny elem érzékeli azt. Megadott intenzitású fény tűzjelzésnek tekinthető. Ez a legelterjedtebb érzékelő, hátránya, hogy poros környezetben hajlamos téves jelzéseket adni, ezért is szükséges időszakos karbantartása.
Hősebesség és/vagy hőmaximum érzékelő: Gyakorlatilag egy hőmérő eszköz kiegészítő algoritmussal, a szabvány szerint meghatározott mértékű hőmérséklet emelkedésre jelez (pl. 8°C/perc) és/vagy egy adott maximális hőmérséklet esetén (pl. 57°C). Azért írok csak példákat, mert ezek minden esetben függenek a helyi környezettől. A tűzjelző rendszereknél nagyon fontos feladat, hogy tévesen ne jelezzenek csak valós tűz esetén. Ezen érzékelők tipikus alkalmazási területei a teakonyhák vagy melegítő konyhák, ahol az esetleges gőz- és füstképződés miatt az optikai érzékelők használata sok téves jelzést eredményezne.
Multikritériumos érzékelő: Ez az érzékelő tartalmaz optikai és hőérzékelőt is és egy saját algoritmussal együtt használja azokat, jól érzékelve a kevés füsttel, de nagy hőtermelődéssel járó tüzeket. Az Aritech2000 protokollú érzékelők között ez a legérzékenyebb. Esetleg programozható olyan módon, hogy egyszer hő, máskor optikai érzékelőként működjön.
Optikai érzékelő, hősebesség érzékelő, multikritériumos érzékelő
2. Másodkijelzők
Pontszerű érzékelőhöz csatlakozó fény- és/vagy hangjelző eszköz (jellemzően csak fényjelző), amire akkor van szükség, ha az érzékelő rejtett vagy nem látható helyen van. Jellemzően álmennyezet feletti érzékelők jelzésének megjelenítésére használják. Tehát, ha ilyen eszközt látunk egy épület mennyezetén az azt jelenti, hogy felette, rejtett helyen található egy érzékelő.
3. Kézi jelzésadók
A tűzjelző rendszerek talán legelterjedtebb eszközei, gyakran láthatók épületekben piros színűek és újabb előírás, hogy utánvilágító tábla is jelölje helyüket, hogy sötétben vagy füstben is látható legyen a helyük. Aktiválva a kézi jelzésadót – típustól függő, hogy elég benyomni a törőüveget, műanyagot vagy előbb be kell törni a törőüveget és utána megnyomni a gombot, amit nyilak jelölnek – azonnali tűzjelzés keletkezik.
Nyilván a felsorolt eszközökön túl számos egyéb elven működő tűzjelző eszköz létezik, melyek illeszthetők tűzjelző rendszerekhez. Ilyenek pl. a vonali füstérzékelők, lángérzékelők, légcsatorna érzékelők stb.
A tűzjelző termékeink közül a 2X központcsaládot emelnénk ki, amelyek kedvező áruk mellett az innovatív fejlesztéseknek köszönhetően olyan funkciókkal rendelkeznek, mint például a hálózatba köthetőség, TCP/IP-n keresztüli távoli és helyi, illetve USB porton keresztüli helyi csatlakozás vagy éppen a napjainkban már oly fontos grafikus felügyeleti rendszer integráció.
Az alábbi videó a 2X tűzjelző rendszer és az Aritech Advisor Management integrált, grafikus megjelenítő szoftver együttműködését hivatott bemutatni.