A támadásjelző vagy pánikkapcsoló olyan eszköz, amely lehetővé teszi a veszélyeztetett személyek számára, hogy észrevétlenül jelzést küldjenek a távfelügyeletnek, a rendőrségnek vagy a biztonsági szolgálatnak. Fajtái közé tartoznak a mechanikus és elektronikus támadásjelzők. A mechanikus támadásjelzők mára már kiszorultak a piacról. A kézzel működtethető támadásjelzők általában az asztal lapja alá vannak szerelve. Az elektronikus támadásjelzők fejlettebb funkciókkal rendelkeznek.

A lábbal működtethető támadásjelzők több típusa létezik, beleértve a rálépéssel vagy a lábfej felfelé emelésével működtethetőket. A rádiós vagy vezeték nélküli támadásjelzők rendszeres ellenőrzést igényelnek. A dőlésjelzők védelmi feladatokat látnak el, jelezve, ha a viselőjük eldől. A dőlésjelzők rádióadóval is kiegészülnek a támadásjelzések küldésére. Ezeknek a berendezéseknek a  kezelése lehet bonyolult vagy túl egyszerű, ami téves riasztásokhoz vezethet. 

Az éberségjelzők ellenőrzik a biztonsági őrök éberségét és védelmet nyújtanak az elalvás ellen. Ezek az eszközök fény- és hangjelzésekkel működnek.

A támadásjelzők riasztást küldenek a távfelügyeleti szolgálatoknak vagy a rendőrségnek. Fontos, hogy az időszakonként elemet cseréljünk a rádiós támadásjelzőkben. A támadásjelzőknek hatótávolsági korlátai vannak.

A mechanikus támadásjelzők gombnyomással aktiválhatók, ami téves jelzéseket is okozhat. A kézzel kapcsolható támadásjelzők biztonságosabbak a kapcsolólap lefelé történő húzásával.

Az éberségjelzők riasztást küldenek, ha nem történik megfelelő nyugtázás. A támadásjelzők fontos szerepet játszanak a biztonsági rendszerekben. A támadásjelzők segítséget nyújtanak a megtámadott vagy veszélyeztetett személyeknek.